Vannak olyan napok mikor már délelőtt érzed, hogy nem kellett volna kikelni az ágyból mert minden csak rosszul sülhet el és eléggé így is történik...

Mikor reggel kicsit idegeskedsz az még nem gyanús, mikor elhúz előtted pont az a busz amire sosem szállsz fel de most az kellett volna (és óránként jár) akkor sem gyanakodsz... utána jön egy busz amire nem tudsz felszállni babakocsival mert a húszból ez az egy lépcsős (hahahaha), mikor végre jön egy alacsonypadlós (40 perc után) és végre felszállsz a két csimotával és leülsz, akkor szépen elsuhan mellettetek egy másik busz, emez meg még álldigál úgy húsz percet...

na akkor kellett volna sürgősen hazarohannom a gyerekekkel és visszafeküdni aludni :)))

A nap további mérlege:

- belelépek Brighton egyetlen kutyaf*sába egy olyan széles úton ahol tíz ember láncot alkotva kényelmesen sétálhatna egymás mellett,

- a buszok miatt lekésem a Zsuzsival való találkozást, kevesebbet tudunk közösen játszóterezni,

- a játszótéren muslincainvázió van, viszketek és csapkodok,

- háromra kéne visszérnem a vásárlás és ebéd után a játszóra és minderre negyed négykor döbbenek rá...

- Zsuzsi miattam lemond a szandálvásárlásról és jön velem a játszó felé busszal, mert úgyis egyfelé megyünk,

- rossz buszra szállunk. egy ideig reménykedünk ugyan, hogy visszafordul a partra, de hiú ábránd marad,

- Édua sírdogál, mert baromi fáradt és nem tud leülni és aggódik, hogy eltévedünk a busszal,

- Zsuzsi leszállásjelzőt nyom és a busz nem áll meg... ha jól emlékszem két megállót hagytunk el gombnyomás és jelzés mellett...

- akkor tudunk leszállni mikor már elhagyjuk a Marinát is és a pusztaság közepén vagyunk :)))

- Mashut hívnám, de a telefonom lemerül - Zsuzsiéról tudunk beszélni, mondja, hogy indul hozzánk a játszóra,

- Zsuzsi úgy dönt visszakísér (szegény ezt később még megbánta szerintem, ugyanis otthagyta három busz, egyre nem fért fel így férje jött érte meg a két gyerkőcért végül kocsival...)

- alig férünk fel a buszra a két babakocsival, szerintem sosem használtam egy nap ennyit a "sorry"t mint akkor...

- itt a megálló! Nyomunk, leszállnánk, de a sofőr becsukja az ajtót mire kiverekedjük magunkat odáig... végül mégis sikerül...

- a wc tele van a játszótéren, várunk, várunk de szegény picim nemigen bírja... mire végre felszabadul egy és ráültetem a gyereket moshatok fürdőcuccot... ismét kaka... azt hittem itt már lassan vége a pechsorozatnak :)))

- Mashu nem jön, már egy órája meg kellett volna érkezni , hívni nem tudom, kezdek agybajt kapni...

- őt is elkapta a pechsorozat, a buszok cs*sztek ki vele...

Mégis 24 fok az 24 fok, nehezen bírjuk a kánikulát, gondolom a buszvezetőkkel is ez volt a baj :)))))))))))))))))))

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.