Mosogattam az előbb a kis hasas teáskannámat és rájöttem, hogy mennyire nagyon kedves a szívemnek ez a kis edényke.

Fehérsége, kereksége, kicsi fedele... régen kaptam ilyen szép ajándékot.

Sok-sok ilyen volt még a boltban, biztosan van egy Hans valahol Németországban, Julietta Olaszországban és Kim Koreában aki éppen ugyanilyenből tölti tele a teáscsészéjét, de az ő kannájuk másról mesél, az ő emlékeikről, álmaikról...

Kint szitál valami az égből, minden szürke és nedves, nem tudni mennyi idő is van tulajdonképp, idebent zenét hallgatunk a gyerekekkel és finom teaillatú párát ereget a kis teáskannám csőre.

Karácsonyi teát főztem és a bögrémbe tejet is tettem mint drága Pesti Mamácskám...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.