Ma vagyunk itt két hete. Eddig nemigen tudtam írni, mert a számítógép elõtti idõmet az otthoniakkal történõ online beszélgetés töltötte ki, de ma már muszáj folytatnom :

Szóval végre szombat, tehát íjászedzés. Bár a bemutatkozónapon meg a kiválasztáson azzal bíztattak, hogy van edzõjük aki nomád mongol íjjal lõ, sajna az elsõ edzésen senki nem jelent meg ilyesmivel. Ráadásul nekem volt egyedül favesszõm és az egyik lövésnél a hegyem bennragadt a táblába. Hiába jegyeztem meg, hogy hova ment, nem találtuk, így a jövõ héten valahogy fémdetektorral megkeresik… Én meg nagyon szívtam a fogam. Basszus ilyen is csak velem történhet meg. Mindenesetre az edzés folytatásában már alumíniumvesszõket lõttem ki, hadd örüljenek, nem okozok talán több galibát.
(Ahogy kedves és igen nagytudású Gina barátném megjegyezte: erre mondják szombat óta a brájtoni mezõn: a magyarok nyilaitól ments meg uram minket :D )

Naszóval erre a napra ennyi is bõven elég volt, de arra jöttem haza, hogy Édua egy doboz Nivea kézkrémet szétkent az ágyon, és saját magán :
Mashu már mosta az ágynemût, mire megérkeztem, de utána éjszakába menõen vasalgattam : : :
A mellékelt nyuszit a Sport Center felé menet fotóztam, nagyon édes :