Ma elég sokat kellett rohangálnunk az egyetemen Mashuval, így gondoltuk, hogy meglepjük magunkat egy közös campus-os ebéddel.

Bementünk az egyik helyi félönkiszolgáló "étterembe" és ott néztünk szét. Nem volt nagy választék, volt vegaburger, meg pulykás pite és "jacket potato" azaz héjábafőtt töltött krumpli.

Én a legutolsó opciót választottam, hiszen a képen volt azon minden, tonhal meg ráolvasztott sajt, nagyon jól nézett ki.

Szóval akkor kérek szépen egy olyat.

Legnagyobb megdöbbenésemre kaptam egy kettévágott főttkrumplit egy mélytányérban, és kaptam mellé salátalevelet lilahagymakarikával. Néztem kérdőn a konyhásnénire, merre van a tonhalam meg a sajtom? A néni rámutatott a bejáratnál álló hűtőre és mondta onnan vegyek el majonézes tonhalat kis pohárkában...

Egy percig azt hittem ez valami kandikamera így akarják beugratni a külföldieket. De nem, sajnos a néni komolyan gondolta, mert már mosolygott is a következő kedves ebédelni vágyóra.

Mikor megkentem a főttkrumplimat a tonhallal már szinte fuldokoltam a röhögéstől. Drága, de jó lecke volt.

Inkább jöttünk volna haza lepcsánkát sütni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.