Csak úgy...
2009.04.27. 19:10
Végignézek a szobán, a félig kicsomagolt bőrönd a padlón, kilóg belőle valami ruhadarab, mintha a Kockásfülű Nyúl padlásáról jött volna. A gyerekek mögöttem heverésznek az ágyban - délutáni csendespihenő címén - mert ugyebár anyunak tanulnia kell. Mashu a könyvtárba ment tanulni, mert le kell adnia szerdán a diplomamunkáját és elég sok bütykölnivaló van még rajta.
Ma pizzát sütöttem dobozból - mármint onnan vettem elő - és csak félrerúgtam a cuccokat a padlón elpakolás helyett. Gyanítom szegény gyerkőcök este mesemérgezést fognak kapni - DVD-nézés -, mert holnap délután le kell adnom az esszémet és még sehol nem tartok basszus.
Nézek ki a fejemből, éhes vagyok, szomjas vagyok - igazából nem, csak egyszerűen bármi mást szívesebben csinálnék, mint hogy arról írjak, hogyan lehet a csapdázott elektronokkal kormeghatározást csinálni...
Itt fekszik mögöttem két imádnivaló kölök és mióta megérkeztünk szombaton arra nem volt időm, idegem, energiám, hogy leüljek velük fél órát játszani, mert folyton felpattantam és vagy azon hisztiztem, hogy vissza kellett jönni, vagy azon, hogy beleírjam-e az esszémbe a W.S. Robinson és G.W. Brainerd párost, vagy meg se említsem őket, közben behajítottam egy adag mosást a gépbe, elpakoltam vagy tíz kiló ruhát is.
Kéne egy cigi, egy kóla, egy csoki.. bááármi...
Alszanak és immár sokadszor megfogadom, hogy mikor felkelnek leülök velük legózni egy órát.
Csak jusson eszembe basszus, csak ne sajnáljam már ennyire magam. Francba miért nem tizennyolc évesen mentem egyetemre akkor még nem kellett négy emberre főzni, mosni, takarítani. Akkor még nem voltak gyerekeim akik anyát akarnak... na persze az én seggfejségem is, hogy így meg vagyok csúszva, mert biztos voltam benne, hogy kirázom a kisujjamból a dolgot és erre megint ellinkeskedtem...
Nah mindegy, megyek vissza az elektronjaimhoz - kihasználom a nyugit - és hálával gondolok a reáltárgyas tanáraimra. Szegény, szegény fizikatanárom ha ezt tudta volna akkoriban! :)
Kiegészítés:
most nézem át a jegyzeteimet és a "Thermoluminescence dating" órai anyagához - amiről a választott esszékérdésemben tárgyalok éppen - ezt írtam:
"Na fasza értse meg ezt az, akinek hét anyja van..."
Jajj csak a gyerekeim ne az én "lángelmémet örököljék" hanem az apjuk eszét...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.