Valaki közülünk talárt öltött...

...a többiek meg a nézőtéren ülve türelmesen* végigvárták az ünnepély végét, hogy tapsolhassanak neki, mikor kezet fog az új "chancellorral" (ennek a rangnak a rektor a magyar megfelelője vajon?).

 Azután kaptak a kiskorúak fagyit,

 én meg nem... :(

*Naszóval a türelem az abból állt, hogy szegények szenvedtek, én leizzadtam és már a végefelé legszívesebben leüvöltöttem volna annak a fejét aki beszédet mond, ráadásul az intelligens jegykiosztók legbelülre ültettek minket a falhoz, pedig ha fent lettünk volna az ajtó mellett simán, feltünés nélkül ki-be járkálhattunk volna  a gyerekekkel, de így képtelenség volt.

A lényeg, hogy mikor vége lett az elöttünk meg a mellettünk ülők mind megdícsérték a gyerekeket, hogy milyen ügyesen végigülték, szóval nem elképzelhetetlen, hogy csak én hisztiztem túl. :)))

Egyébként nagyon ünnepélyes volt és szép az egész. Bevonultak a tanárok, a chancellor meg a vice-chancellor a tarka talárjaikban (mindenki a maga doktorandusztalárját viselte ezért volt olyan színes ez a sereg), felvezette őket egy-egy ceremóniamester. A beszédek után egyenként szólították a tanulókat a színpadra, mindegyikkel kezetfogott Bhaskar - volt aki meg is ölelte őt nagy örömében. 

Egy nagyon megható epizód is történt. Az egyik diák ugyanis epilepsziás rohamot kapott. Ahogy rosszullett a mellette ülők felpattantak és integetni kezdtek, mire a vice-chancellor (aki egyébként orvos) lehajította a dísztalárját, leugrott a színpadról és már ott is volt bámulatos gyorsasággal. A srác szülei is odaszaladtak, melléültek és megvárták, hogy elcsendesüljön a roham majd a biztonságiak behoztak egy kerekesszéket és kikísérték.

Mindaddig teljes csönd volt, senki nem mozdult.

Ezután a vice chancellor visszament a színpadra, elmondta, hogy egy diák rosszul lett, de már jól van, aggodalomra semmi ok. Folytatódhatott a diplomaosztás.

Azután a végén, miután már mindenki megkapta a papírját egyszer csak újra bemondják Mashu csoportját és a srác nevét és tényleg ott volt újra és kiment a színpadra ő is kezetfogni. Hatalmas ovációt és tapsot kapott, nekem potyogtak a könnyeim, de nem voltam egyedül, mert a mellettem ülő nő is a szemét törölgette.

Hát szóval ez történt a múlt héten. Ez volt a legfontosabb esemény. :)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.