Alig várom, hogy hazaérjek végre. Az aszfalton csillogó nedvesség furcsa mintákat rajzol, majd elmesélem nekik, miket láttam.
Hatalmas a dugó, simán sétálva lehagyok egy Porshét amit mellettem araszol az autók között.
Ez is milyen vicces lesz mikor elmondom.

Már látom a házunkat. Miért nem visz gyorsabban a lábam?!
Futni kezdek, furcsán néznek rám az autókban ülők, a lépcső tetején megcsúszom és majdnem legurulok az aljáig.
Még jó, hogy csak pár lépcsőfok.

Karácsonyeste van. A boltban elég nagy volt a forgalom, de csak kora délutánig, fél hatkor zárhattam be végül. Reggel még munka előtt vettem pár dolgot a gyerekeknek, amit csendesen be kell csempésznem a lakásba, így kintről felhívom Mashut,hogy nyisson nekem ajtót.

A gyerekek rohannak elém:
- Anya, anya Karácsony van!

A szobába lépve megakad a szemem a csálé fácskán, ők ketten szerelték össze és díszítették fel nekem. Mashu a konyhában sürgölődik.
Nagyon fáradt vagyok, csak most érzem meg. Végigölelgetem őket és elkezdjük a mi kis "hippikarácsonyunkat" amit a szőnyegen ülős vacsora és a közös játszás fémjelez.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.