...régészet órám. Nagyon-nagyon furcsa érzés ez.

Bár titkon reménykedem, hogy felvesznek a diplomás képzésre*, de addig is hiányozni fognak a társak, a drága tanáraim akiktől annyi, de annyi bátorítást kaptam amit soha nem fogok tudni meghálálni nekik.

Hiányozni fog az esti vonatozás is. Felszállni a szinte üresen kongó szerelvényre Brightonban, majd átszállni a mindig nyüzsgő East-croydoni állomáson.

Nekem nem az USA a lehetőségek földje, én megtaláltam itt Európán belül is mert sosem gondoltam volna, hogy a végleges lemondás és ennyi év után újra tanulhatok és valóra válhatnak a gyermekkori álmaim.

Köszönöm mindenkinek aki segített ebben, legfőképpen Mashunak aki a legjobban hitt bennem és igen, Angliának is! :)

*Idén hatalmas a túljelentkezés, rengeteg embernek nem jut hely a felsőoktatásban, kérlek-kérlek kicsit szurkoljatok nekem, hogy felvegyenek!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.