...bár esetemben leginkább szánalmas nyervogásnak hívnám.

Lassan négy hete nem alszom, most meg elkaptam valami torokfájós izét, egyszóval demo üzemmódban telnek a napjaim. Ma véletlenül egy kirakatüvegben megláttam magam és megijedtem mert minimum úgy nézek ki mint Hófehérke miután aszalták egy kicsit az üvegkoporsóban.

Itt lenne az ideje egy kis pihenésnek. Még kitalálom hogyan kivitelezhető ez, mert a simának és pihentetőnek induló hétből is ez lett:

- voltam a kórházban kivizsgáláson (majd talán tíz nap múlva lesz eredmény),

- vettünk új ágyat azaz végre IGAZI ágyban alszunk olyanban amiben felnőtt emberek szoktak aludni (nem vizes farácsokra tett matracon).  Mondjuk az első éjszaka rossz volt, mert képtelen voltam ráfeküdni (nehezen viselem a változásokat, nagyon nehezen) de már kezdem megszeretni,

- tegnap felvittem a pupicsokat Londonba a Victoria & Albert Múzeumba, sajnos Csongor nem élvezte annyira (nem voltak robotok), de mi ketten Éduával nagyon megkedveltük a helyet. Utána át akartunk menni a Science Múzeumba, de hatalmas sor állt a bejáratnál a szakadó esőben, így letettünk róla. Aztán eltévedtem a metróban, össze-vissza utazgattunk, így a séta is elmaradt, helyette csőalagútakban bolyongás volt,

- megtartottuk Éduával az első csajos estét, mivel a szerda olyan undok nap szokott lenni, ezért megbeszéltük, hogy minden héten ez az este kettőnké. A nappaliba vackoltuk be magunkat, filmet néztünk, kifestettük egymás körmét, éjszaka forró kakaót ittunk és jókat nevettünk,

- ma van az első nyugisabb nap és bár bele kellett nyomorgatni egy piacozást meg egy bevásárlást (a főzést, mosást, porszívózást nem is számolom bele) mégis kipihentebbnek érzem magam (mondjuk ez lehet, hogy a harmadik kávé műve).

A múzeumhoz pedig itt egy kis kedvcsináló:

Édua a víznél Nárcisszusz szobra alatt a mitológiai történetet reprodukálja... szerencsére nem a végkifejletig...

Édua kérte, hogy fotózzam le neki ezt a szárnyasoltárt, mert szerinte Máriának cicaarca van rajta.

Böngészés a katalógusban. Lehet tippelgetni ki mire keresett rá...

Nagy munkában.

Fény és tér...

Ez volt a kedvencük. Mikor először meglátta Csongor azt mondta, hogy olyan mint Medúza aztán egész végig Perszeuszt kereste (igaz, a keresztény Európa szekcióban...).

Tér és tér megint... Egyszerűen elkápráztatott.

- Mekkora lehet a kapu? - kérdezte Édua.

A tegnap a gyűjtemény felét sem tudtuk megnézni, úgyhogy nagyon tervezem, hogy a jövő héten megint elmegyünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.