Egy nap velem...
2010.11.26. 21:04
Ma fel kellett mennem Londonba és ha már ott voltam, akkor kicsit barangoltam egyedül. Anyu elment a gyerekekért, mert nem értem volna úgyse haza.
Szóval először elsétáltam a St. James Parkba, megnéztem a mókusokat és a varjakat, majd csináltam egy képet a parkkal és Nyúllal a fejemen. A félreértések elkerülése végett elmondom, hogy kucsmám neve Nyúl, igaz, hogy csak műszörme, de nagyon élethű.
Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy kedves hölgy nekemhátrál a fényképezőgépével, mutogatja a kijelzőt és kérdezgeti, hogy vajon jól látszik-e majd a London Eye a képen. Én szépen válaszoltam neki, ő meg ugrott egy hatalmasat, úgy megijedt. Azt hitte, hogy a férje áll mögötte, mert neki is barna kabátja van. Aztán jól elbeszélgettünk, míg a férj visszatalált hozzá, aki a térdét csapkodva nevetett a felesége kalandján mikor elmesélte neki.
Utána kaptam magamtól egy új kesztyűt, és megvettem a gyerekeknek a karácsonyi ruháit is.
Az alábbi képen azt láthatjátok, ahogy a kesztyűim öt óra tájban megcsodálják a London Eye-t és közben lefagy a kezem (ez utóbbi nem látható, csak mondom).
Ahogy elmentem a Hamleys előtt, rámosolyogtam a kikiáltófiúra, aki nagyon kedvesen megdícsérte a mosolyomat és kért még. :)
Utána betévedtem egy boltba, ahol csodaszép színes ruhák és apróságok voltak, itt elbeszélgettem az ajtónálló lánnyal, a szembeoldalon pedig megkóstoltam a forralt-bor nevű instantteát, majd vettem ennivalót a Tescoban.
A hajléktalan néni (hálózsákban, bringássisakban - azon kapucni, - üldögél a Picadilly és a St. James Park között) akart adni a datolyájából. Sajnos nem tudtam elfogadni, mert nem szeretem, de megígértem, hogy jövök még beszélgetni vele. Elég rosszul beszéli az angolt, de ha arra jártok mondjatok neki pár jó szót, mert nagyon szép a mosolya. :)
Ahogy a Lovastestőrség gyakorlóterén vágtam át, láttam egy idős hölgyet akinek úgy volt megőszülve a haja, hogy a feje egyik oldalán még szürkés, a másik oldalán pedig már teljesen fehér volt. Nagyon jól nézett ki!
A Lovastestőrség Múzeumába már nem engedtek be látogatókat, viszont a boltba még igen. Jó volt nézelődni ott is, mert láttam olyan franciakártyát amin az angol uralkodók vannak, meg lovas-plüssmackót teljes harci díszben és még sok-sok izgalmas dolgot.
Sétáltam ki a Whitehall felé, egyszercsak azt vettem észre, hogy az őr (piroskabátos, csúcsossipkás, csizmás) mellettem menetel a kijáratig. Nagyon vicces volt, mintha engem kísért volna, pont egyforma tempóban mentünk.
Utána leültem kicsit a Temzeparton, gyönyörködni a túloldali fényekben és megvártam, míg BigBen elüti az öt órát, hogy gondolhassak egy kedves barátnőmre, aki drukkokat kért pont ebben az időpontban.
Végül elindultam Mashuért, de az másik történet lenne. :)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.