Apukám mondta, hogy a Bibliában mindig nagyon fontosak a "találkozások". Azok amikor két ember összefut valahol és látszólag semmi drámai nem történik, de mégis mindkettő lelkében, állapotában nyomot hagy ez az esemény.

Ezért is van talán, hogy egész kiskamasz koromtól fogva nagyon odafigyelek ezekre a véletlen találkozásokra.

Tegnap a nyakamba vettem Budapestet, elmentem vásárolgatni.

Egy kedves hajléktalannal találkoztam az Astoria aluljáróban, kicsit beszélgettem vele és megígértem, hogy még járok arra dumálni.

Azután az Ecclesia boltba vitt az utam, hogy Apunak vegyek valami szép falinaptárat. Meglepődtem, hogy milyen pikírtek és mosolytalanok a bolt munkatársai. Pedig ide elkelne egy kis plusz türelem és kedvesség. Nagyon sok idősebb ember volt a boltban, akik lassabban mozogtak, vagy rosszul hallották a kérdésükre a választ, az eladók pedig olyan csúnyán dörrentek rájuk, mikor el kellett ismételniük a dolgokat, vagy útban volt a néni nekik...

Ezért gyorsan átmentem a Szent Gellért kiadó boltjába (az udvarban vannak), ahol tüneményes hölgyek gondoskodtak a vevőkről és még egy arab sütit is kaptam, finom szezámmagosat. Utána a nagyobb kegytárgyboltban (Szűz Mária van a cégéren) még ugyanazon az udvaron belül, ahol szintét kedves hölgy volt, segítettek nekem kicsi ikonokat keresgélni, kihozták még a raktárból is a többit, hátha találunk Szent Istvánosat, de sajnos nem volt.

Visszafelé bementem egy népművészeti boltba, ahol lefárasztottam a szegény eladólányt, mert elkezdtünk beszélgetni én meg nem tudtam abbahagyni, ezúton is elnézést kérek és drukkolok, hogy a tervük amiről beszélt nekem, sikerüljön!

Aztán összeszedtem egy baromi tanácstalanul álldogáló turista srácot az Astoriánál. Szeretett volna a Paulay Ede utcába jutni és nem hitte el nekem, hogy helyi vagyok és tudok neki segíteni. Ez nagyon jól esett, utólag is köszönöm! :)

Elkísértem, mert nekem is arra vitt az utam. Megtudtam tőle, hogy Los Angelesből jött, klisé szerint filmiparban dolgozik, helyszíneket keres éppen Pesten.  Nagyon fázik és utálja a csapadékot. Azt is elmondta, hogy ő is szeretett volna mindig régész lenni, de másképp alakult az élete.

Persze megbeszéltük azt is, hogy mennyire nehéz, amikor az ember elhagyja a szülőföldjét. Ő sem az USÁ-ban született, hanem odaköltözött. Aztán otthagytam a ház előtt, amit keresett és mentem tovább.

A Paulay meg a Székely sarkán üldögélt egy hajléktalan bácsi. Éppen olvasott, mellette rengeteg könyv volt egy nagy szatyorban. Szép ezüstkeretes kerek szemüvege volt és fekete, vastag kesztyűje. Kezdett sötétedni, már nem nagyon látta a betűket. Ha megtalálom itthon a kis elemes olvasólámpámat, lehet, hogy  elviszem neki majd. Beszélgettem vele is kicsit, aztán sietnem kellett.

Láttam egy nagyon aprócska spánielt, aki egy cukorkaboltba nézett befelé, míg a gazdija mobilozott a bolt előtt. Nagyon édes volt (a kutya természetesen).

Sajnos a kedvenc kis Röltexemet bezárták a Király utcában, keresnem kell majd másikat. Aztán vettem egy finom kakaóscsigát is, mert már nagyon éhes voltam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.