nagyon eltoltam az időt, sokáig nem foglalkoztam vele, mert csak bámultam a könyveket meg a monitort felváltva napokon át. Sokszor nem tudtam foglalkozni a gyerekekkel, jöttek ide, én meg mondtam, hogy ne haragudjanak, de dolgoznom kell...

Ma este kaptam egy levelet a lányomtól (angolul írta) ez a nyersfordítás:

Legdrágább Anya!

Bízz magadban, nagyon jól csinálod a munkádat. Tudom, hogy nehéz és ne add fel.

És néha úgy gondolom,  hogy nekem nem kell több játék, és soha nem akarok pénzt meg mást sem.

(ezt azért írta, hogy ne dolgozzak azért annyit, merthogy azt hitte a "dolgozom" az jelen esetben pénzkeresést jelent)

Sok sikert a munkádhoz és oh, nézhetnénk este együtt Dr. Who-t?

Sok-sok szeretettel,

a te Kislányod

Hát nem én vagyok a világ legszerencsésebb embere?!

Szóval jól megölelgettem és megígértem, hogy holnap este lesz Dr. Who és csajos este és most egészen szeptemberig nem kell majd tanulnom ilyen nagyon.

És sokadszorra megfogadtam, hogy hajnalban fogok tanulni, hogy ne tőlük vegyem el az időt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.