egyszer csak rájön az ihlet, hogy írnia kell és tessék, most ez lett belőle:   The crime and the rhyme   The crime and the rhyme are always together, they never leave each other, Even if the police car goes: bling, bling, bling, blang, blang, blang. In the museums when the siren…

Ma van hivatalosan vége az egyetemünkön az évnek. Nekem még le kellett mennem pár hivatalos dolgot lerendezni, például befizetni az ötven penny tartozást a könyvtárba és megbeszélni az egyik professzorral, hogy szeretnék önkénteskedni a kiállításon amihez embereket keresett. Míg…

pláne nem húszat. Kicsit sokfelé szabdaltam szét magam és pont a legfontosabb dolgokra nem jutott semmi időm. Sok minden történt velem és körülöttem, sok minden alakulóban van és sajnos már most elértem ahhoz a ponthoz, hogy rohadtul nem akarok a saját bőrömben lenni pedig még…

Olyan jó lenne olyasvalakinek lenni aki kap a családjától emailt, nem csak folyton szemrehánynak neki, hogy miért nem telefonáltál, régen hívtál, hanem olyan Emőke szeretnék lenni AKIT hívnak, akinek ÍRNAK és nem olyan AKI hív, AKI ír. És tudom ezt most csúnya dolog volt ide…