Azt hiszem ma nagyon hülye napom van. Picit úgy éreztem magam reggel, mintha valami rossz filmbe csöppentem volna.

Az úgy volt, hogy szombaton kaptam egy fénymásolt térképet, rajta kézzel rajzolt jelekkel, hogy hova kellene mennem ma ásatásra kisegíteni. Még csak párszor jártunk arra (bár konkrétan a terepen nem voltam még), de a biztonság kedvéért guglimapson is ellenőriztem a környéket.

Éjszaka valamiért nem tudtam aludni, nem kaptam rendesen levegőt és tiszta ideg voltam, szóval alapból kellemes állapotban indultam el hazulról.

Mashu kirakott a térképen jelzett körforgalomnál én meg bakancscsere után elindultam a térkép nyomában. Na az első gond akkor adódott, mikor a térképen berajzolt út nem volt ott ahol kellett volna lennie, egy büfékocsi állt a helyén a kerítés előtt. Felslattyogtam a dombra, de ott sem volt semmi, csak kerítés. vissza büfékocsihoz. Kértem segítséget. Nagyon készségesek, aranyosak voltak.Elindultam vissza a dombra, megtaláltam a kaput amin át be lehetett jutni a rétre és elindultam amerre mondták.

Nézem-nézem a térképet már rég itt kéne lennie a többieknek, de egy teremtett lélek sincs a közelben, csak tehenek.

Messze-messze két dombbal arrébb láttam valami épületfélét ami talán a térképen is jelezve volt, de hát az nem lehet az, mert nagyon messze volt a rajzolthoz képest.

Azért még sétáltam egy darabig a tágas legelőn arrafele de sűrűsödni kezdtek a tehenek és mert se gyalogút, se semmi nem vezetett ott, kezdtem megijedni attól, hogy magánterületen járkálok...

A legelő mellett a szögesdróton túl betonút vitt - így visszafordultam, kerestem egy másik kaput és immár a betonúton indultam el. De sajna az út végül éles kanyart vett és ismét távolodni kezdtem a lehetséges célponttól és sehol nem tudtam visszajutni a mezőre.

Szerencsétlenkedtem egy darabig, hívogattam a szervezőket - nem vették fel a telefonjukat - aztán végül Mashut hívtam, hogy ugyan visszajönne-e értem...

Életemben először tévedtem el. Általában bárhol járok, mindent megjegyzek és soha többet nem tévesztem el az utat, de ez a hely kifogott rajtam.

Kicsit kellemetlenül éreztem magam, nagyon szerencsétlen voltam...de most, hogy leírtam nektek és látom milyen szürreális volt az egész, csak röhögök rajta. :))))))

Adhattam volna neki viccesebb címet is, mondjuk:

"Anyamadár kalandjai avagy a nő akit megrettentett egy csorda tehén"

vagy

"Elveszve a legelőn - Anyamadár, aki túlélte!"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.